Ezzel a munkával az volt a célom, hogy társítsam az egyik legrégebbi archaikus képalkotási technológiát és a mindenki számára elérhető text to image eszközt, hogy ezzel a fizika térbe emeljem a virtuális világot. A két technika találkozása egyszerre gyors és lassú, régi és új, analóg és digitális. A képek technikai szempontból egyszerre mementói a hagyományőrzésnek a fejlődésnek.

Történeti összefoglaló:

19.században a fotógráfiai feltalálása tagadhatatlanul az egyik legjelentősebb előrelépés volt a képalkotásban, mely a művészetekre is nagy hatást gyakorolt. Elsőként a dagerrotípia ( Louis Daguerre és Joseph Nicéphore Niépce találmánya 1827-től), majd ezt követően 1851-től a nedves lemezes kollódiumos eljárás terjedt el (Frederic Scott Archer), amit aztán egészen a egészen 20. század közepéig alkalmaztak. Ezt később a zselatinos szárazlemezes eljárás kezdte felváltani 19. század végétől ( Richard Leach Maddox 1871.).

Ez eljárásról röviden:

Gondosan zsír- és portalanított üveglapra, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott lőgyapotot és jód – és cadmium sókat) öntünk fel. Az üveg lemezt ezüst-nitrát savanyított oldatával érzékenyítjük, majd rögtön (nedvesen) a gépbe helyezve, exponálunk, majd előhívjuk. Mosás és száradás után sandarac lakkal védjük a képet az korróziótól.